“Biblia és lant”

2016. nyarán kerestük meg a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesületet (TMGKE) egy jubileumi, határainkon is átívelő rendezvénysorozat koncepciójával, mely a költő népszerűsítését, emlékének felelevenítését célozta. A kezdeti biztató megbeszélések után pályázatot állítottunk össze az EMMI felé, melyet partnerünk változtatás nélkül közvetlenül Balog Zoltán miniszternek nyújtott be, aki el is vállalta a program fővédnökségét, és saját miniszteri keretéből 10.000.000 Ft-ot ígért a megvalósításhoz.

Egyeztetéseket kezdtünk a helyszínül választott 12 magyarországi és 6 határon túli településsel, melyek többsége pozitívan fogadta kezdeményezésünket. Szeptemberre körvonalazódott a rendezvénysorozat, Csurgó, Sárbogárd, Pápa, Győr, Debrecen és Kecskemét kötelezte el magát nekünk. A házigazdák, a támogató önkormányzatok munkatársainak és a református közösségek presbitereinek részvételével megalakultak az operatív bizottságok. Örömmel láttuk a terveket övező érdeklődést, különös tekintettel a Dunántúlra, ahol Sárbogárd kivételével Tompának nincsenek kötődési pontjai. A gömöri és felvidéki helyszíneket a TMGKE javasolta, Kárpátalján és Erdélyben pedig mi vettük fel a kapcsolatot régebbi partnereinkkel.

Egy adminisztratív lépés hiányzott, a szerződés aláírása a TMGKE és cégünk, a Comp-Rend Kft. között. Részben az egyesületi tagok összehívásának és döntéshozatalának nehézkességével magyarázták, részben apróbb formai változtatásokat javasoltak, mindamellett rendre megerősítették együttműködési szándékukat. Miután többször hangsúlyozták, hogy a szerződés aláírása puszta formalitás, amelyre hamarosan sor kerül, folytattuk a rendezvénysorozat előkészítését, megterveztük többek között az arculatot és a honlapot, és elkezdtük gyűjteni a helyszínekkel kapcsolatos információkat és képeket. További támogatókat kerestünk, hogy az eredeti tervek szerint minél több diákot bevonhassunk a programokba (erre csak részben lett volna elég az EMMI-től várt összeg), de többen kérték, igazoljuk valamiféle megállapodással a hátterünket – hiába, egy kft-ről kevesen feltételezik a jószolgálati tevékenységet -, ezért egyre sürgősebb lett a szerződés, és akármennyire is jóhiszeműek voltunk, egyre kevésbé tűntek valósnak a kifogások.

Mivel azért lényegi probléma soha nem merült fel, október közepén hideg zuhanyként ért, hogy a TMGKE vezetősége egyrészt nem hajlandó találkozni velünk, másrészt alapvető félreértések vannak köztünk a terveket illetően. Megpróbálkoztunk ezek mielőbbi tisztázásával, mindvégig szem előtt tartva, hogy “Tompa Mihály méltó jubileumot érdemel”. (Idézet a TMGKE vezetőségének 2016.10.14-én írt levelünkből.) A hanvai esperes, a közösen létre hívott Emlékbizottság elnöke pár nap múlva válaszában megerősítette, hogy a TMGKE “a közös munka mellett tette le voksát”.

Az általuk kijelölt következő személyes megbeszélést lemondták, helyette telefonkonferencián hangsúlyozták együttműködési szándékukat, és bizottsági elnökük ígéretet tett, hogy még aznap megküldik a munkamegosztásra vonatkozó javaslatukat, mely szerint a TMGKE a regionális, a Comp-Rend pedig az ezen kívüli helyszíneken tevékenykedne.

A projekt sikeres megvalósítása érdekében erre a kompromisszumra is készek voltunk, csakhogy a TMGKE elnöke (két elnök van, az Egyesületé a putnoki múzeum vezetője, az Emlékbizottságé a hanvai esperes, az Emlékbizottság és a TMGKE vezetése között jelentős az átfedés) egy órával később, egy másik, operatív telefonhívás alkalmával a megbeszéltekkel teljesen ellentétes kijelentéseket tett, megkérdőjelezte a projekt teljes egészét, aztán mégis megígérte a tervezet megküldését.

A tervezet nem érkezett meg, a megmaradt kevés bizalom is elveszett, a hanvai esperes telefonon nem volt elérhető, így  a TMGKE titkárát, a gömörszőlősi polgármestert hívtam fel, aki végül elmondta, hogy az egyesület a tájékoztatásunk nélkül alapvető változtatásokat hajtott végre az eredeti terveken, melyek megítélésünk szerint a mi munkánkat teljesen ellehetetlenítették.

November 2-án egy levélben kértem egy írásos szándéknyilatkozatot, melynek hiányában kénytelenek voltunk elhatárolódni a tervezett változtatásoktól, és elállni a közös munkától, kiemelve, hogy nem járulunk hozzá az általunk kitalált programelemek felhasználásához.

2016 novemberében egy budapesti személyes találkozón a fent említett vezetőségi tagok kifejezték sajnálatukat, és többször hangsúlyozták, hogy tisztességesen kívánnak eljárni velünk szemben, és bár az EMMI támogatását saját programjukra fordítják, azért megtérítik a költségeinket, és a befektetett munkánk egy részét is. Ahogy mindig, ezt a szándékukat írásban és szóban is többször megerősítették. Az egyesületi titkár képviselte az egyesületet, minden alkalommal biztosított korrekt hozzáállásukról, és arról, hogy keresik a megoldást az elszámolásra – legutóbb 2017 augusztusában. Az azóta írt levelemre már nem érkezett válasz, de lehet, hogy a novemberi találkozónk évfordulójára megtalálják a korrekt, tisztességes megoldást, amit megígértek. (Kétségek vagy kérdések esetén természetesen dokumentumokkal és hangfelvételekkel tudom igazolni a fenti állítások valóságtartalmát. TÁ)

2016 végére az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy értesítenünk kellett volna a felkért védnököket, a tervezett helyszíneket, a bevont szervezeteket a tervek meghiúsulásáról. Sajnáltuk a projektet, szégyelltük a naivitásunkat, felelősséget éreztünk a fellelkesített közreműködők miatt, ezért Tóth Mária projektvezető az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójához fordult segítségért. Dr. Tüske László főigazgató úr fantáziát látott az ötletben, elvállalta a fővédnökséget, és felajánlotta szakmai segítségüket az immár “Nincs talán még elfeledve a dal” című rendezvénysorozathoz, melyhez csatlakozott a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Ráday Gyűjtemény, a Debreceni Református Kollégium, a KREK Könyvtára, melyek gazdag gyűjteményéhez hozzáférést kaptunk. Nekik, valamint a Magyarországi Református Egyháznak (a Dunamelléki, a Dunántúli és a Tiszántúli Református Egyházkerületeknek), a házigazda városok, és az augusztusban csatlakozó Arany János Emlékév Emlékbizottságának köszönhetően sikerült megvalósítanunk egy szerényebb, de – a lebonyolított 10 Emléknap után talán már joggal mondhatjuk – sikeres, nagy érdeklődéssel kísért rendezvénysorozatot, mely a visszajelzések alapján elérte célját, Tompa Mihály népszerűsítését.